Lelkünk és egy csésze tea

Ha a rohanó hétköznapokban pár percre megállunk és belegondolunk - a teakészítés egy igazán csodálatos folyamat. Csodálatraméltó és elmélkedésre késztető, hiszen mi is történik tulajdonképpen? Elsőként ott vannak a lenyűgöző ültetvények...ameddig a szem ellát...begyűjtik a parányi leveleket a láthatatlan gyökerű növényekről. Aztán a lobogó vizet átöntik a szárított levelek szűrőjén. Ha türelmesek vagyunk és hagyjuk leülepedni sűrű elixír is válhat belőle. Hogy miként fejlődhetünk, hogyan nézhetünk szembe önmagunkkal, a mindennapjainkkal a teakészítés által? Hogyan járulhat hozzá egy csésze gőzölgő tea a saját belső fejlődésünkhöz? Vajon nem mindennapjaink apró, kiszárított darabkáit forrázzuk le, elemezzük kellő őszinteséggel és nagy figyelemmel? Nem türelmünk- e az arra való igény, hogy állni hagyjuk a főzetet, akár a külvilágunk és a belső világunk keverékét, hogy a tanulságokat levonva illatosan, üdítően fogyaszthassuk el azt, érezve, ahogy finom aromája átjárja torkunkat, bensőnket? Nem az egyenességünk melege mossa-e ki életünkből a megtanulandó leckéket? Nem a tanulságok forrósága miatt kortyolgatjuk lassan a "teánkat" arra gondolva, érezve, hogy a hála lassacskán beburkolja a torkunkat? A szimbolika rejtelmei. Egy teázás nem szimplán egy gőzölgő ital kortyolgatása... Akarjunk inni az élet teájából.