Merjünk ragyogni...

Merjünk látszani, merjünk kitűnni, merjünk boldogok lenni! Mennyivel szebb lenne az életünk, ha nem vesznénk el a mindennapos zsörtölődések alkalmával? Mennyivel ragyogóbbak és többek lehetnénk, ha nem esnénk az örökös panaszkodás csapdájába? Miért félünk megmutatni önmagunkat? Miért félünk attól, hogy kevesek vagyunk? Ugyanakkor miért félünk megmutatni, hogy végtelenül erősek vagyunk? "Azt kérdezzük magunktól: Ki vagyok én, hogy tehetséges, fantasztikus, briliáns és gyönyörű lehessek? Miért nem tesszük fel inkább így a kérdést: Ki vagyok én, hogy ne lehessek mindez?" Hogy miért élünk mégis többnyire összehúzódott, szürke állapotban? Hogy miért nem merünk kitűnni? Hogy miért nem merünk ragyogni? A válasz belül, mindenkiben ott él... Mindig van választásunk! Merjünk hát briliánsak és erősek lenni! Merjük megmutatni igazi Fényességeinket, az igazi Valónkat! Merjünk végre boldogok lenni! Merjünk végre ragyogni, ahogy a kisgyermekek teszik. És láss csodát: "Ahogy hagyjuk saját fényünket felragyogni, akaratlanul is hozzájárulunk ahhoz, hogy mások is ezt tegyék..."